A végső valóság – Az Upanisadok tanításai

Az Upanisadok és a jóga mély kapcsolatban állnak egymással a spirituális és filozófiai fogalmak feltárása révén. Ebben a cikkben ezeket a fogalmakat vizsgáljuk meg.

Az ősi indiai szentírások gyűjteményét Upanisadok-nak nevezzük, amelyek mély bölcsességeket rejtenek magukban. Az univerzum természetét, az ént és a végső valóságot vizsgálják. Ezek a szövegek, amelyek a hinduizmus filozófiai és spirituális alapját képezik, betekintést nyújtanak a létezés titkaiba, és útmutatást adnak azoknak a keresőknek, akik meg akarják érteni az élet célját. Nézzük tehát, mi lehet az a végső valóság az Upanisadok tanításai alapján.

Az Upanisadok eredete és jelentősége:

A Wikipedia szerinti megfogalmazásban az Upanisadok a következőt jelentik:

Az upanisadok ókori ind bölcseleti művek. Nem homogén filozófiai tanítást foglalnak magukban, hanem inkább nézetek sokféleségét. Legismertebb és legnagyobb hatású a Brahman és az Átman egységéről szóló tanítás.

A legfontosabb upanisadok Kr. e. 800 – Kr. u. 500 között keletkeztek. A védikus irodalom harmadik korszakából valók az áranjakák, amelyek valószínűleg az életük végét az erdőben remeteként leélő brahmanák (papok) művei. Az áranjakák túlnyomórészt filozófiai tartalmú szövegei idővel kiváltak belőle és Upanisad néven lettek ismertek.

Az “Upanishad” szó tehát a szanszkrit nyelből származik, ami fordításban jelenti, hogy “egy guru közelében ülve leülünk” vagy “tudást kapni egy guru közelében”. Ez tükrözi az ezekben a szövegekben található tanítások mélységét. Az upanisadok tanításai titkos tanítások voltak, csak a beavatottak ismerhették, ezért sokszor a mester a tanítvány fülébe súgva mondta el tanítását. Ezeket a tanokat nem volt szabad akárkivel közölni. A “titkos tan” értelemnek megfelelően már a legrégibb upanisadokban is igen heterogén dolgok vannak, mert minden tan, amely nem való a nagy tömegnek, “misztérium”: mély értelmű filozófiai tan épp úgy, mint fantasztikus szimbolika, allegória, varázslati cél szolgálatában álló formula.

Éppen ezért, az Upanisadokat a védikus gondolkodás csúcspontjának tekintik, és a tudás legmagasabb formájaként tisztelik őket. Hidat képeznek a Védák külső rituáléi és az önmegvalósítás belső törekvései között. Az Upanisadok olyan metafizikai fogalmakat kutatnak, mint a Brahman (a végső valóság), az Atman (önvaló) és a közöttük lévő szoros kapcsolat.

A végső valóság természete:

Az Upanisadok tanításai a Brahman fogalma körül forognak. Brahman a végső valóság, a világegyetem létezésének ősoka, múltja, jelene és jövője. Személytelen, téren és időn kívüli Legfelsőbb Létező. Az Upanisadok azt állítják, hogy Brahman minden látható és láthatatlan alapja.

Továbbá azt hangsúlyozzák, hogy a Brahman nemcsak külső erő, hanem Atmanként minden élőlényben is lakozik. Az Atman az önvaló, az örökkévaló lélek, amely meghaladja a fizikai testet, az elmét és az egót. Az Upanisadok azt tanítják, hogy az Atman valódi természetének felismerése a végső valóság megértéséhez vezet.

Önmegvalósítás és felszabadulás:

Az Upanisadok minden kereső egyént az önmegvalósítás útja felé terelnek. Azt tanítják, hogy az “én” valódi természete, az Atman azonos Brahman-al. Ennek az igazságnak megértésével az ember felismeri, hogy az én fogalma csak illúzió, és felismeri valójában minden lény összekapcsolódik, egy és ugyan az.

Az önmegvalósítás nem pusztán lelki szintű megértés, hanem közvetlen tapasztalat. Az Upanisadok különböző utakat kínálnak ennek a felismerésnek az eléréséhez, beleértve a meditációt, az önvizsgálatot és egy képzett spirituális tanító vagy guru útmutatásait. A cél az, hogy túllépjünk az ego korlátain, és egyesüljünk Brahman végtelen tudatával.

Karma, reinkarnáció és felszabadulás:

Az Upanisadok szövegeiben a karmáról és a reinkarnációról is találunk említést. E tanítások szerint minden cselekedetnek következményei vannak, és az egyének a születés és a halál körforgásában élnek, amíg el nem érik a felszabadulást (moksha). A felszabadulás a szamszára körforgásából (a születés, a halál és az újjászületés körforgása) való felszabadulást jelenti, valamint az ember igazi természetének, mint Brahmannak a felismerése.

Az Upanisadok azt tanítják, hogy a felszabadulás nem külső rituáléktól vagy vallási hovatartozástól függ, hanem a belső átalakulástól és önmegvalósítástól. Az ego vágyainak és ragaszkodásainak meghaladásával, önzetlen cselekvéssel az ember kiszabadulhat a karma körforgásából, és elérheti a felszabadulást.

Egység és összekapcsolódás:

Az Upanisadok szerint minden lény összekapcsolódik és szimplán csak az elme illúziója, hogy különálló egyénként létezünk. Ha sikerül túllépnünk az ego korlátain, felismerhetjük a nagy egységet, és szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel bánhatunk minden lénnyel.

Az Upanisadok tanításait nem könnyű értelmezni, hiszen mély betekintést nyújtanak a világegyetem természetébe, az énbe és a végső valóságba. A jóga által azonban közelebb kerülhetünk megértésükhöz. A jógát ugyanis számos Upanisad említi, különösen a Brihadaranyaka és a Maitri Upanisad.

Ezek a szövegek a jógát az önmegvalósítás és az istenivel való egyesülés eszközeként tárgyalják. Leírják a jóga különböző útjait, mint például a Jnana Yoga (a tudás útja), a Karma Yoga (az önzetlen cselekvés útja) és a Bhakti Jóga (az odaadás útja). Az Upanisadok a jógát spirituális “fegyelmezettségként” mutatják be, amely segít az egyéneknek túllépni az ego korlátain, és kapcsolatba lépni felsőbb énjükkel és az egyetemes tudattal.

Összességében tehát az Upanisadok filozófiai alapot adnak a jóga céljának és módszereinek megértéséhez, míg a jóga olyan gyakorlati technikákat kínál, amelyek segíthetik az egyéneket az Upanisadokban bemutatott spirituális meglátások megvalósításában.

A legjobb budapesti jógastúdiók mindenkit várnak, akik szeretnének elindulni ezen az úton. További hírekért kövessetek minket Tiktok és Facebook oldalunkon, így biztosan nem maradtok le a legújabb híreinkről.

Felhasznált képek: pexels.com

Nikolett