A tibeti gyógyászat alapjai

A tibeti gyógyászat egy holisztikus orvoslás, amely nemcsak a betegség tüneteit kezeli, mint a nyugati orvoslás, hanem ezek a tüneteket kiváltó okokat célozza feltérképezni és megszüntetni. Ez a ok gyakran nem a testünkben, hanem a tudatunkban található meg. Különféle tudati és érzelmi mérgek, például harag, gőg, kétely, tudatlanság megjelenése okozhat fizikai tüneteket. A tibeti gyógyászat alapjai ezeket a mérgeket célozza meg és orvosolja meditáció, szemlélődés alkalmazásával.

Az ayurvéda, az indiai gyógyászat rendszere és felosztása már kezd egyre népszerűvé válni és bekerülni a köztudatba. Egy kicsit odébb viszont, a kevésbé nyitott, vagy elterjedt részről, Tibetből is megtudhatunk néhány nézőpontot az egészség megteremtéséhez.

A tibeti gyógyászat alapjaihoz tartozik, hogy holisztikusan vizsgálja a pácienst, és a négy elem (föld, víz, tűz, levegő) mentén csoportosítja a testet és a kibillentségeket is. Az orvoslás alapelve, a középpont megtalálása, és a tudati mérgek kiegyenlítése.

Tudat és test kapcsolata

Két dolog áll távol a tudatuktól, az egyik a test, a másik a halál, melyek természetesen szorosan összekapcsolódnak. Például, ha beteg a testünk, elvisszük orvoshoz, akiről azt feltételezzük, hogy jobban ért a saját testünkhöz és majd ő meggyógyítja. Az ideális azonban az lenne, hogyha mi, akik benne lakunk, jobban ismernénk a saját testünket.

A meditáció első lépése, hogy „hozzuk haza” a tudatot, töltsük ki vele ezt a testnek nevezett edényt. Ezért a meditációs gyakorlatok a légzéssel kezdődnek és a testérzet-figyeléssel folytatódnak, hogy megérkezzünk a testbe. A mai átlagemberek sajnos nincsenek tisztában a saját testük felépítésével és a szerveik elhelyezkedésével

Az orvoslás alapvető célja nem a gyógyítás, hanem a tudati mérgek megtisztítása és a tudat helyre billentése. Az akadályok elhárítása a cél.

A négy elem és a „helyes” egészség

Kétféle egészség: végső és viszonylagos A végső egészség az, amikor megvilágosodunk, megszabadulunk, megtisztulunk a mérgeinktől. A tudatunk megszabadul mindenféle késztetéstől, kényszertől. Megvilágosodni Buddhának is az elmélyült meditáció révén sikerült.

A viszonylagos egészség pedig a különböző mérgek, amelyek bennünk élnek, és azoknak a kiegyensúlyozása, ne legyünk kibillent állapotban. Vannak testi, érzelmi és tudati mérgek. Ebben ezek egyensúlyára törekedhetünk.

A testi mérgeket négy elem és négy halmazállapot szerint csoportosíthatjuk.
Az elemek kibillentségét például a kézről állapíthatjuk meg:

• hideg-száraz érzetű: föld elem- (szorongás),
• hideg-nedves érzetű: víz elem- (pánik),
• meleg-nedves érzetű: levegő elem- (gőg),
• meleg-száraz érzetű: tűz elem- (düh) felé való eltolódás.

Ezeknek a tüneteknek és az őselemek arányainak a diagnosztizálása az első szint. A hideg/meleg és a száraz/nedves érzeteket figyeljük meg főként, és ezekből érzékelhető, hogy melyik elemben van a kibillentség.

A helyes orvoslás nem a tüneteket kezeli, hanem az okokat kutatja fel, és szünteti meg. A külső és belső elemi megnyilvánulások között összefüggés van. Négyféle fájdalmat különböztetünk meg a négy őselemnek megfelelően: nyomásos, tompa, szúró és égő fájdalom (föld, víz, levegő, tűz).

Különböző mérgek, mint betegségek okai

A tibeti gyógyászatban kétféle méregről beszélhetünk, az egyik az érzelmi, a másik a tudati méreg. Ezek a betegség magjai.

Az érzelmi mérgek (5): harag, gőg, féltékenység, vágy és kétely. Ezek egyik jellemzője, hogy a következményeik, ha elszabadulnak a halál, pusztítás irányába terelnek. Ártanak, szenvedést, karmát szülnek. Beszűkítenek és kibillentenek. Jele a fizikai testen a feszültség kialakulása, feleslegesen feszülő izmok. (Ennek a szakterülete a kineziológia.)

Ezeknél az érzelmi feszültségeknél befeszült vagy nincs légzés, blokkolják az áramlást, tehát valamilyen probléma van jelen. A meditációban ezek oldására is törekszünk.

Tudati mérgek (3): tudatlanság, vonzódás, taszítás. Ezek az idővel összefüggő problémák is lehetnek. A múlton való rágódás emésztési zavarokat okoz, a jövőképünk a légzéssel függ össze, míg a jelent a szívben való időzés jeleníti meg. Egy gyógyítónak azt kell lehetővé tennie, hogy a mérgek kiegyenlítődjenek és ne legyen eltolódás egyik irányba sem. Egyensúlyba kerüljünk.

Először is önmagunkat kell kellő éberséggel megfigyelni. Majd, ha ez sikerült, akkor leszünk alkalmasak arra, hogy diagnosztizáljunk másokat. Persze önmagunk és mások diagnosztizálása kellő tudás és gyakorlat elsajátítása lévén lehetséges!

A diagnózis felállítása

Egy-egy betegség két tényezőből áll, az egyensúlyból való kibillentségből és tudatzavarból. Ezek a szenvedések okai: karma, szenvedélyek, ego, tévedések fátyla. A trisna (szomj) kibillentséget okoz, az avidja (nemtudás) pedig tudati zavarokat. Az egyensúly zavarát a szamatha, a tudati zavarokat a vipasszana meditációs technikák oldják meg.

Meg kell nézni, hogy egy betegség miben akadályoz és mire kényszerít. A diagnózis holisztikus kell, hogy legyen. Öt dolgot vizsgálunk, mely kibillentségre utalhat: a beteg környezete (a tér), a történések (az idő), a test (testalkat), az érzelmi állapot (beszéd), a szellemi állapot (tudat).

A betegség tünetegyüttesekből áll, azonban nem a tüneteket kell kezelni, hanem az azokat kiváltó okokat, azaz oki orvoslás! Azokat kell feltérképezni. Ha ellazulunk és megfigyeljük a tüneteket (szatipatthána), akkor megmutatkoznak az okok, melyek minden esetben belőlünk fakadnak.

A szervek felosztása

Ritmus szervek: tüdő, szív, keringés – levegőelem által mozgatott.

Szűrő szervek: máj, vesék – a földelem által nyeri működését.

Lúgos, csatorna szervek: vékonybél, vastagbél – vízelem.

Savas, hólyag szervek: húgyhólyag, epehólyag, gyomor – tűzelem.

Fontos tudni, hogy ezek hol helyezkednek el a testben. A test 7 rétege: bőr, vér, izom, zsír, csont, csontvelő, nemi váladékok. Alapvető gyakorlat a buddhizmusban a test megfigyelése (vipasszana), mellyel együtt annak elfogadását is gyakoroljuk. A legtöbb ember ma nem figyeli meg a testét, így a betegségéről sincs pontos fogalma. Vizualizáljuk a belső szerveinket és figyeljük meg az érzeteket!

Betegségekről tibeti gyógyászat szempontjából

A betegséget kiváltó ok mindig tudati és érzelmi, és az elkedvetlenedés állapotával indul. Mire a test is megbetegszik a probléma már átfutott a „rendszeren” és elindulhatna az öngyógyulás folyamata, ha nem akadályoznánk meg. A folyamat ilyenkor önmagába fordul (egyik rész lehúzza a másikat) és azt gondoljuk, hogy ez maga a betegség, holott az okokat kellene megvizsgálni.

Tehát a fizikai tünetek, amiket mi betegségeknek tekintünk, a buddhizmusban már a gyógyulást jelentik. A buddhizmusban a fátylak a betegségek. Minden betegre más és más terápia alkalmazandó, figyelembevéve az összes személyes körülményt (holisztikus diagnózis).

Ugyan mindenki szabad, boldog és bölcs akar lenni, de a fátylak hatására ez a törekvés kisiklik és nem ez lesz az eredmény. Az például egy téves elképzelés, hogy a szabadsághoz sok pénz kell. Így ugyan közvetetten a szabadságra törekszünk, de téves elképzeléseink miatt valójában a szándékunk is és az eredmény is szennyezett.

Tibeti gyógyászat alapjairól bővebben

Ha szeretnénk jobban elmélyedni és alkalmazni ezt a fajta tudást, akkor érdemes hiteles forrásból tanulnunk és képeznünk magunkat. Tenerife szigetén Csögyal Namkhai Norbu által alapítva, 2013 óta üzemel a Tibetan Medicine School, ahol Dr. Menpa Phuntsog Wangmo értékes tudását adja át. Vannak kurzusok Életmód és diéta, valamint tibeti kunye masszázsról is.

A cikk a következő irodalmak felhasználásával készült, továbbá javasoljuk a témában:

• TKBF Tibeti gyógyászat tanóra jegyzet
• Csögyal Namkhai Norbu, 2010. Születés, élet és halál, Budapest: Magyarországi Dzogcsen Közösség
• Pema Dordzse, 2009. Tibeti spirituális gyógyászat, Budapest: Tericum kiadó
• Khenchen Thrangu Rinpoche, 2004. Medicine Buddha Teachings, New York, Boulder, Colorado: Snow Lion Publications Ithaca

Az írásban feltüntetett információk nem helyettesítik az a kezelést és egészségügyi panaszok esetén keressünk fel orvost, szakembert.

Gazda Viktória